2016. július 28., csütörtök

Mosolygós hétfő reggel

A bejegyzés címe Goszimesék is lehetett volna. Avagy hol voltam, hol nem voltam. A másik munkacím a Fogyatékos esete a felhúzott fekete felsővel lett volna, de azt személyiségi jogi okokból elvetettem. A tényleges cím is megvolt, azt pedig elfelejtettem. Mindegy, a poszt végére beugrik. Ha nem, akkor pedig rögtönzök. A vasárnapi posztnál a kattintásszámláló 213-nál tart. Igen jó vagyok. Vagyis igen jók vagytok!:)
*
Most lusta vagyok visszaolvasni, de szerintem nem írtam le, hogy nem voltam Wellhello-koncerten. Nagyon szeretem a srácok zenéjét, de tartottam a tömegtől, másokhoz meg nem volt kedvem hozzácsapódni. Nem voltam az ETO-DAC II előkészületi meccsen sem, pedig 5-2-es félidő után 5-2-re nyertünk. Meg Forma-1-en sem voltam. Meg még itt-ott nem voltam. Ez tuti. 
*
Vasárnap. A bejegyzés megírása után nem mostam. Egy újonnan nyílt étteremből rendeltem kaját, finom volt, és bőséges adagot küldtek, persze a futár a Forma-1 rajtjának pillanatában ért ide. A rendelésfelvevő csajnak pedig nagyon aranyos hangja volt.:)
A futamot Hamilton nyerte, amúgy semmi nem maradt meg. A '89-es, vagy az 1997-es Magyar Nagydíjról tényleg több momentumra emlékszem. Neteztem, tévéztem, döglöttem. Dinnyét vacsoráztam. 
Este egy motivációs facebook-csoportban olvastam egy posztot, valami olyasmi volt a lényege, hogy egy csaj leírta, hogy milyen srácot keres. Egy srác válaszolt, hogy ilyen nő nincs is. Egy másik csaj válaszolt, hogy már pedig van, csak nem veszik észre. Valami szellemes kommenttel leoltották, mire a nálam 1-2 évvel fiatalabb, és tényleg helyes hölgy közölte, hogy ő... özvegy... Ugye, hogy nem szabad elsőre ítélkezni? 
---
Hétfő. Tavaly ilyentájt egy volt egy nagyon kellemes péntek estém. Itt volt nálam Harcsi barátom, közben egy számomra nagyon kedves leányzóval beszélgettem. Másnap mentünk cimbikkel Becsvölgyére, korán keltem, össze kellett pakolnom. Sajnos még arra is jutott idő, hogy a lánnyal folytatott beszélgetés egy részletét posztoljam. Ez a bejegyzés aztán később részben tulajdonképpen a lányhoz fűződő barátság végét jelentette. 
Erre a reggeli kávé közben eszméltem rá, szóval nem indult jól a hét. 
Aztán történt valami. A cégnél útban az iroda felé egy lány felhúzta előttem a pólóját. Hát kérem szépen, én teljesen lefagytam. Jó, oké, gáz, hogy 35 évesen ez említésre méltó esemény, de azért ott és akkor ez komoly volt!:) Egyébként még sosem beszéltem a lánnyal, de akkor írtam neki egy üzenetet, elnézést kértem, ha esetleg nagyot néztem volna, nem akartam égő lenni. Szerencsére nem haragudott, és kiderült, hogy a leégését akarta megmutatni kolleginájának. Írta, hogy reméli, ezt a kis epizódot nem fogom a blogot megemlíteni, én pedig írtam neki, hogy ez sajnos kihagyhatatlan, de biztosan senki nem fogja tudni beazonosítani. Remélem, hogy ez igaz, és azt is, hogy átjött a helyzet komikuma ebből a bekezdésből.:)
Meló viszonylag nyugisan telt, aztán a vizsgát is sikeresen abszolváltuk. Utána kollegina eldobott a benzinkútig, ahol felpattantam a 14-esre. Itthon aztán kávé, meg messenger, meg virtuális élettársammal megbeszéltük a hétvége történéseit. 
Aztán fürcsi, finom vacsi... A Kék fényt meg elfelejtettem megnézni...
---
Kedd. Többé-kevésbé kipihenten sikerült felkelni. Hm... Megint szokott lenni a buszon reggelente egy roppant helyes leányzó, de ez tulajdonképpen lényegtelen. Amúgy mekkora flash lenne, ha megkérném, hogy csináljunk egy szelfit, hadd tegyem fel a 150-200 fős olvasottságú blogomra...XD
A meló nyugisan indult, aztán már nem volt nyugis. Négyig voltam. Kibattyogtam a megállóba, ahol egy hajléktalan úriember ücsörgött a padon, nem volt kedvem mellételepedni. A buszon azon agyaltam, hogy ha lesz leszálló a tónál, én is leszállok, és megiszok egy-két sört a Hollóban. Az utolsó pillanatban akadt leszálló, így eldőlt a sorsom.:D
A teraszon ücsörögtem, sörözgettem, messengereztem, aztán elindultam haza. A buszt lekéstem, így még a pláza előtt is ücsörögtem egy kicsit. 
Aztán itthon levezetés, fürdés, kaja, és viszonylag hamar sikerült ágyba keveredni. 
---
Szerda. Nem tudom, mikori hír, hogy japánban az otthon egykori dolgozója tizenvalahány mozgássérültet megölt egy fogyatékosokat gondozó otthonban. Remélem, senki nem kap kedvet, hogy utánozza, a túlélési esélyeimet talán javítja, hogy nem otthonban élek. De már nekem is mondták, hogy fel kéne akasztani, mert fogyatékos vagyok. Pécsen meg egy buszsofőr lökött árokba egy mozgássérült férfit. Szerencsére nem szokásom az arcoskodás, meg komázom a legtöbb buszsofőrt, szóval etéren is talán le vagyok védve. 
Ismét nem volt nyugis nap. Kollegina hozott haza, amikor kiszálltam a kocsiból, Ati barátommal és anyukájával sikerült tök véletlenül összefutni. 
Aztán az égvilágon semmit nem csináltam...:) Derricket mondjuk elkezdtem nézni, de kidőltem...
--- 
Ma. Szakadt az eső, dörgött az ég, villámlott... Az egyik zörgésnél nagyon megijedtem, de szerencsére sikerült visszaaludni. 
Ismét nem írhatom, hogy nyugis nap volt, de legalább gyorsan eltelt. Kollégámmal jöttem haza. Azt mondta a főnök, igyak meg egy-két sört, de abból nem egy-két sör lenne, szóval inkább megpakoltam a mosógépet, és nekiálltam pötyögni. Majdnem olyan, mintha vasárnap lenne. De holnap szerencsére nem hétfő lesz.
Úgy volt, hogy holnap kiugrok Écsre, de ez nem tuti, mert apám is mondta, hogy ne menjek, ha nem 100%-os a lábam. És még azért tényleg nem az... Mármint nem úgy, hanem úgy amúgy!:)
Postára kéne menni, fodrászhoz is kéne menni... Szombaton tali egy kedves ismerőssel, aztán meccs Harcsival, szóval nem lesz unalom... 
De mára ennyi. Mindjárt teregetek... :( :D
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik éljenek a csajok!:)

Nincsenek megjegyzések: