Szösszenetek egy évfordulóra

Prológus

Most egy rendhagyó írás következik, ami kivételesen nem elsősorban rólam szól. Vagy nem csak rólam szól. Ennek megfelelően kértem a "főszereplő" hozzájárulását az íráshoz, tehát semmi olyan nem lesz benne, amit neki ne mondtam volna már el. 

Nem sok embernek szoktam mesélni róla, majd talán az is kiderül, hogy miért. 

Ha tudod ki ő, tudod; ha sejted ki ő, sejted, arra kérlek, hogy ne találgass!;)

---

I.

Tegnap volt egy éve, hogy ezt kiírtam facebookra. Annyi a történet, hogy egy-két cimborával a Dreher sörözőben megnéztük a Debrecen-ETO meccset. A szünetben kimentem cigizni, és szokásomhoz híven facebookoztam közben. A hírfolyamban megakadt a szemem egy kolléganőm fényképén. És mivel szép volt az idő, jó volt a kedvem, a sör is jól fogyott, nem láttam akadályát, hogy ezt megosszam a külvilággal. Utána többen megkérdezték üzenetben, sőt napokkal később személyesen is, hogy ki a "szerencsés" kiválasztott. 

De mit is írtam erről akkoriban itt a blogon? 

"Apropó félidő: süt a nap, szép az idő, vezet a csapatom, jó barátokkal sörözgetek, kiírom hát facebookra, hogy "Vezetünk félidőben, ééés még szerelmes is vagyok. ♥ :D"

Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy jó kedvem van. Rajongásom tárgya, vagy épp alanya pedig egy ismerősöm, akinek valamelyik fényképétől akadt el a szavam. 

De nem pálya... Nem is beszéltünk még egymással, buszon konkrétan nem mertem leülni mellé....:) Meg is lepődtem, amikor bejelölt...:D"

A meccs vége egyébként 2-2 lett, így jobb gólkülönbséggel a Loki lett a bajnok.

 

II. 

Húsvét hétfőn, természetesen nem napra pontosan egy évvel ezelőtt, -akkor április 21-ére esett-, konyhában ücsörögtem, és húsvéti locsolkodást tartottam. A torkomat öntöztem sörikével. Igen, közben cigi, mp3, facebook. 

Megosztottam Tibi atya egy húsvéthoz kapcsolódó, igencsak szexista posztját. Még én is durvának tartottam, agyaltam is rajta, hogy nem fognak-e kiakadni miatta a zemberek. 

Nem akadtak ki, és a lány lájkolta. Ezen meglepődtem, nem volt egy kimondottan csajos poén, ezt szóvá is tettem neki privát üzenetben. Válaszolt, szó szót követett, órákon át csevegtünk. 

Aznap este úgy feküdtem le, hogy egy tök jót beszélgettem egy helyes lánnyal, eszembe sem jutott, hogy ezt folytatni fogjuk-e, avagy nem. 

 

III. 

Szerintem nem pont másnap, hanem talán a következő hétvégén kaptam tőle egy üzenetet, hogy hogy telik a napom. Én a valóságnak megfelelően leírtam, hogy a 14-es buszon ülök, útban a pláza felé. Erre közölte velem, hogy én egy plázapicsa vagyok. Na, ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy kíváncsi vagyok rá, meg szeretném ismerni.:)

 

IV. 

Már meséltem, hogy az Életrevalók című francia vígjáték eredeti címe Les intouchables, azaz az érinthetetlenek. 

Engem úgy igazából lányok nők nem igazán szoktak zrikálni, oltogatni. Ő szokott. És ez jó. Korábban azt mondtam neki, hogy kicsit ő olyan nekem, mint a filmben a néger srác a főszereplőnek. De akkor még nem ismerte a filmet.:) 

A filmet odaadtam neki, megnézte, tetszett neki. Ma pedig már nem érzem "segítőmnek", mert ez afféle "alárendeltséget" jelentene. 

 

V.

Máig érzem az orromban a citromos tea ízét, amit akkor nyeltem félre, amikor ezt a képet átküldte nekem, visítottam a röhögéstől. Volt, hogy mutattam valakinek a képet, és azt mondta, hogy elég nagy taplóság nekem ilyen képet küldeni. Nem tudom, nekem tetszett. 

Egyébként amikor például egy lépcsőn mentünk, megkérdezte tőlem, hogy hogyan tud segíteni. Majd megkérdezte, hogy nem baj-e, hogy megkérdezte. Amikor pedig együtt kajáltunk, kifizette, elvitte a saját kajáját, és közben visszaszólt, hogy jön vissza az enyémért. Az ember evolúciósan úgy van beállítva, hogy a pasi az "erősebbik nem". Egy magamfajta fogyatékos pasi számára ez elég nagy problémát szokott lenni egy ép nő esetében, de előtte "merek" béna lenni. De ez nem volt mindig így, emlékszem, az is hetekbe telt, mire először oda mertem hozzá menni személyesen. De szerencsére nem harapott.:)

 

VI.

Számomra két nagyon fontos dolog a humor és a zene. Nem sok olyan embert ismerek, aki így meg tud nevettetni, mint ő, fergeteges poénjai vannak.:)

Zenei ízlésünkben pedig tesómat és egy-két barátunkat leszámítva nem ismertem korábban senkit, akivel ennyi átfedés lenne. Ennek szerintem megvan a prózai magyarázata, de ezt inkább megtartom magamnak.:)

 

VII. 

Egy ünnepnapon ismertünk meg egymással.

Emellett két ünnep is volt az elmúlt egy évben, amit sikerült még szebbé varázsolnia. 

Az egyik a karácsony. Meséltem már, hogy ez Anyu halála óta nem nagyon akar nálam működni. Aztán ő karácsony előtt pár nappal megkérdezte, mik a kedvenc karácsonyi zenéim. Aztán előkerültek a régi "karácsonyfa-díszítős" dalok a Neotontól a Dolly Rollig, Delhusa Gjontól a TNT-ig. Valahogy meg is jött a hangulatom, amire már elég régen volt példa. 

A másik pedig a születésnapom. Napokkal előtte megkérdezte, hogy milyen könyveket szeretek olvasni. Persze kezdtem gyanakodni, aztán szülinapom előtti este írt, hogy menjek majd oda hozzá, szeretne adni egy kis apróságot. 

Hittem neki, így könyvre nem gondoltam. Egy könyv nem apróság, évek múlva is elővehetem a polcról, ő fog róla eszenbe jutni. Ráadásul egy rá igencsak jellemző mókás könyvvel lepett meg. Khm... Jó, ezt mondjuk szerintem itt most meséltem el kb. harmadszor..:)

 

VIII.

Az éjszakába nyúló beszélgetések, irkálások. Amikor még 10 percet leülök a gép elé, aztán majd' két óra lesz belőle. 

Rögtönöztünk már így online házibulit, de néztünk magyar népmeséket is. Szokatlan dolgok ezek nekem, na..:)

 

IX.

Volt, hogy jópár hétig nem beszéltünk egymással. Persze, hogy szarul esett, emésztettem magam rendesen. 

Próbáltam "erős" lenni, nem kerestem őt, aztán egy fotóját látva győzött a kíváncsiság, és az, hogy hiányzott. 

Megbeszéltük a dolgot, elnézést kért, megígérte, hogy ilyen többet nem fordul elő. És ha lehet, azóta valahogy még bensőségesebb a kapcsolatunk. 

X. 

Nincs még egy ember az életemben, akivel ennyi közös dalunk, közös poénunk lenne, mint ő. Közös titkok, melyek titkok maradnak, anélkül, hogy meg kéne kérni a másikat, hogy "légyszinemonddelsenkinek". 

XI. 

Számomra az is teljességgel szokatlan, hogy emlékszik hónapokkal ezelőtt mondott félmondataimra, legyen az egy poén, vagy egy ruhája, amit korábban megdicsértem. Legyen az akár egy mezei szabadidőruha.:)

De az sem fordult velem még elő soha az életben, hogy valaki megkérdezze, hogy melyik ruhát vegye fel egy buliban. 

Aztán közölje, hogy végül mégsem azt választotta, amit én, az anyai jótanács felülírta.:)

XII. 

"Büszke vagyok rád"-írtam neki. Mert büszke vagyok rá. Ahogy az élet dolgaihoz hozzááll, ahogy azokról gondolkodik. Ahogy akár a saját gondjaimról is el tudja vonni a figyelmemet. 

Nem hiszem, hogy sok embernek mondtam már ezt. És az is furcsa, hogy ezt furcsa leírni...:)

XIII. 

Érzek köztünk valamiféle "köteléket", amit más kapcsán még soha sem. A telepatikus találkozások, a megérzések, ahogy egy félmondattal rendet tud tenni a fejemben... Amikor levakarhatatlan vigyorral a képemen megyek vissza az irodába, és nem tudom elmagyarázni, minek örülök...:)

 

XIV. 

Ehh... A tizennegyedik állomás. Mint a keresztúton. Ha már egyszer húsvét van. Tudom, hogy ő soha nem lesz a párom. Nagyon nagy köztünk a korkülönbség, a családunkban jellemző misztikus évszámot is bőven meghaladja. Meg aztán mellé azért egy nálam pörgősebb, vagányabb pasi való.

Én is érzem, többen mondták, hogy jó hatással van rám, amióta jelen van az életemben, valamennyire nyíltabb, vagányabb lettem. 

Tudom, 34 éves fejjel már előbbre kellene tartani, több egykori osztálytársamnak, csoporttársamnak már családja, gyermekei vannak. 

Mellette/vele/általa megéreztem "kicsiben", hogy milyen érzés kapni valakitől, és remélhetőleg én is tudtam adni neki valami maradandót. 

Már kezdek hinni benne, hogy mindenkinek megvan a maga útja, aminek a végén majd valamilyen formában célba ér. 

A "magam szintjén" -és ezt most minden irónia nélkül írom- boldog vagyok. És neki ebben nagy része van. 

 

Epilógus

Nem vagyok benne biztos, hogy átjön az írásban, amit meg szerettem volna fogalmazni. Legfőképpen köszönetet szerettem volna mondani egy lánynak ezért az egy évért, mindazért, amit kaptam tőle. Mondom, remélem azért ő is kapott tőlem valamit. 

Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle.